A Kezdet

smét egy unalmas matekóra… A 33 fős osztály csak meredten bámult a táblára, és várta a csengőt. Volt aki unta magát és csak maga elé nézett, míg mások megpróbáltak a nehéz feladatok helyett más elfoglaltságot találni. Az utóbbi megoldást választotta Ayame Aoki is, aki most negyedéves a Jindai középiskolában. Az óra elején még megpróbált figyelni, azonban később gondolatban teljesen máshol járt. Álmodozott az ő szőke hercegéről, aki megbecsüli, és nem fél beismerni, hogy szereti.. Szeretett volna végre kötődni valakihez, és megismerni, hogy milyen is az az érzés, amit szerelemnek hívnak… Sokat hallott már róla, hiszen osztálytársai ódákat zengtek arról, milyen volt az első randi, az első csók, és az első együttlét.. Sajnos Ayame ezeket még nem tapasztalta meg, mivel még soha nem volt barátja.. 19 éves, és még csak nem is csókolózott senkivel.. Ezt kissé kínos témának érezte mindig is, ezért nem nagyon beszélt róla. Azonban magában már sokszor elgondolta, hogy hol, milyen körülmények között fog találkozni a herceggel, és hogy történik meg az a bizonyos csók. Gondolatmenetéből azonban egyszer csak kizökkentette valami. A hőn áhított csengő volt az. E hang hallatára az osztály mocorogni kezdett.  Yoshisada-san összepakolta könyveit, tudatta az osztállyal, hogy a most tanult anyagból számonkérés lesz, és kiviharzott a teremből.

Ume Kawate azonnal osztálytársa és egyben legjobb barátja mellé szegődött, hogy a legfrissebb pletykákat megossza Ayame-val:

- Ayame, tudtad, hogy jött egy új fiú az évfolyamunkba? Hideki Ishiyamának hívják és állítólag nagyon jól néz ki.. Esetleg összehozhatok neked majd egy randit vele ha szeretnéd!

- Köszönöm nagyon rendes vagy!

- Örülök hogy ilyen lelkes vagy!Hidd el, ez az állapot sem tart örökké! Hamarosan megismersz majd valakit, aki szeretni fog!- közben elindultak a cipős szekrényükhöz.

- De jó is lenne…

- ÉÉÉÉs mit terveztél a hétvégére?

- Hát elvileg elmegyek Saekoékkal….

Azonban ezt a mondatot már nem tudta végigmondani, mivel egy fiú beleütközött a folyosón.. Ayame majdnem elesett, de a fiú megfogta a kezét, és magához rántotta. Az ismeretlen srác ahelyett, hogy csak simán továbbállt volna a történtek után, szorosan átölelte Ayamét. A lányon ekkor különös érzés lett úrrá amit még nem tudott megmagyarázni. Melegség öntötte el a mellkasát szíve pedig egyre hevesebben vert. Pillanatokig csak lesütött szemmel állt a fiú karjaiban, majd amikor belenézett nagy, barna szemeibe, azt hitte ott helyben elolvad, és eközben egyre izgatottabb is lett. A fiú szorosan ölelte és nem engedte el. Közben mosolygott a lányra (ebbe kissé belepirult), majd megkérdezte olyan gyengéd, de mégis férfias hanglejtéssel hogy jól van-e, hogy Ayame minden porcikája szinte reszketett.

 -Iiiiigen, jól vagyok…

-Na ennek örülök-majd ismét rámosolygott a lányra.

Mégis létezik olyan hogy szerelem első látásra?-gondolta magában Ayame - Mi ez a különös érzés ami úrrá lett rajtam? Egyszerűen nem bírok magammal… Az arcom, és egész testem ég a forróságtól, ilyet eddig még soha nem tapasztaltam..

A csodás pillanatnak a fiú egyik osztálytársa vetett véget.

- Hideki! Yoshida-san hívat a tanáriba! Azt mondta sürgős beszéde van veled!

 A fiú elengedte Ayamét majd szólt az osztálytársának, hogy azonnal megy. Előbb azonban még elbúcsúzott a lánytól és mondta neki, hogy majd még találkoznak. Ayame ettől a modattól már szinte a fellegekben járt. Amikor azonban a srác elindult, a lány hirtelen felindulásból utána kapott és megragadta az ingjét. Maga sem tudta miért. Tán azért, hogy még ne menjen el, maradjon vele..

- Lenne még valami amit szeretnél mondani?-kérdezte, s közben kedvesen mosolygott.

- Háááát .. éééén.. szóval… Ne haragudj, nem akarlak feltartani. Menj csak, majd holnap találkozunk!

 Mielőtt a fiú elhagyta volna a helyszínt, még egyszer hátrafordult, ismét rámosolygott a lányra, majd elindult a tanári felé. Ayame még percekig csak állt a folyosón és nem tudott mit kezdeni magával. Majd amikor visszatért a Föld nevű bolygóra barátnőjét kezdte el keresni, akit már sehol sem talált.

- Hát úgy látszik Ume már elment. Majd este felhívom. A történteket el kell mesélnem neki!