Hős lovag

ásnap Ayame nagyon vidáman ment iskolába. Az órákon egyáltalán nem figyelt, gondolatai a tegnap körül forogtak. Az órákban a csengetéseknek örült a legjobban. Aztán, amikor az összes órának vége lett, Aoki lelkesedése alább hagHyott, mivel egész nap nem látta az új srácot. Amikor azonban kilépett barátnőjével a kapun meglátta Ishiyamát ahogy a falnak támaszkodik. Olyan volt mintha várna valakit. Ez a megérzés be is bizonyosodott. Ahogy a fiú meglátta a lányt, odament hozzá, és megkérdezte, hogy nem kísérhetné-e el. Aoki persze izgatottan igent mondott.

-Nekem most mennem kell. A barátom már vár engem, és utálja ha kések.-mondta Ume, akinek célja ezzel az volt, hogy kettesben maradjon barátnője és Hideki.

Ahogy Ume elment, elindultak Ayaméék is. A séta közben sokat beszélgettek, és jobban megismerték egymást. Aznap délután a szokásosnál kicsit hosszabbra sikerült a séta. Már szinte teljesen besötétedett..

- Hazakísérlek! Veszélyes ilyenkor egy lánynak egyedül mászkálni..- mondta Hideki kissé elpirulva. Közben végig Ayame csodás zöld szemeibe nézett.

- Rendben van. Köszönöm.- mondta a lány mosolyogva. Nagyon örült az ajánlatnak.

A házhoz érve egy ideig csak nézték egymást. Egyikük sem szólalt meg. Ayame agyán ekkor átfutott a gondolat, hogy esetleg behívhatná egy kicsit, hiszen szülei elutaztak nem rég és úgy tűnik, hogy most elég sokáig ellesznek. Ezt az ötletet azonban gyorsan elvetette, mivel nem szerette volna, hogy „olyannak” tartsa. A fiú érzéseiben sem volt biztos. Mi van akkor, ha ő csak a barátságára vágyik és semmi többre? Hiszen még nem is csókolóztak…

Ishiyama megtörte a csendet:

- Szóval itt laksz.. nagyon.. csinos kis ház.. Régóta laktok itt?

- Nem, csak nemrég költöztünk ide.

- Értem. Hát… izééé.. én akkor  nem is zavarok tovább.. Akkor én most megyek is. Jó hétvégét és jó éjszakát!

- Nagyon szépen köszönöm, hogy elkísértél! Neked is jó hétvégét! – a lány szíve majd megszakadt e mondatok közben. Annyira vágyott már valami továbblépésre a fiúval, de még egyáltalán nem tudta, hogy Hideki mit érez. Minden nap, minden órában csak ő járt a fejében..

Ishiyama indulását Ayame figyelemmel kísérte a sarkig, amíg el nem tűnt. Aztán a táskájában matatott, hogy kulcsait előkeresse. Ekkor hátulról két erős kéz elkezdte ölelgetni. Azt hitte, hogy Hideki jött vissza, hogy jó éjt ölelést adjon neki, de erre gyorsan rájött, mivel ezek az ölelések túlságosan erősek voltak. Egy meglehetősen ittas férfi volt az, aki ezek után Ayame ingjét kezdte el levenni. Annyira erőlködött, hogy elől elszakította az inget, így szabad betekintést engedve a keblei közé.

- Na, cica… Lenne kedved játszani egy kicsit velem??

- Neeee..Nnneemm….Kérem hagyjooon!- szinte már sírt. Próbált kiszabadulni a férfi karmaiból, de nem sikerült neki.. Teljesen megbénult a félelemtől.

A következő pillanatban még egy alak futott Ayame felé. Hideki volt az.

- Ayameee!!!

- Hideki! Kérlek segíts!

Ezt mondani sem kellett neki. Barna szemei szinte izzottak a dühtől.. Még Aoki is megijedt egy kicsit tőle. Neki nem volt félnivalója, a férfinek annál inkább. Jó nagyot behúzott neki, amitől elkezdett vérezni az orra. Erre a támadó nagyon feldühödött és ott ütötte, ahol érte. A találatok nagy része a vállát és az arcát érte. Ayame aggódva nézte a történteket, és félt, hogy a fiúnak baja lesz.

A harcnak egy jobbos vetett véget, amit Ishiyama adott az alkoholtól bűzlő férfinek.

- Ennyit nem ér meg ez a kis cafka!- azzal otthagyta a helyszínt, és továbbbicegett.

Hideki első dolga az volt, hogy érdeklődjön, hogy van Ayame. Leguggolt hozzá mivel a lány a földön ült. A könnyeivel küszködött. A lány egy szó nélkül megölelte, kezeivel szorosan ölelte, és elkezdett sírni.

- Éééén úúgy félteeeem, hüpp hüpp, már majdneeem…

- Ne is mondd..-ő is szorosan ölelte.-Én is nagyon féltem…

- Aggódtál értem? Hüpp hüpp

- Persze, hiszen nagyon….Megkedveltelek az elmúlt napokban…

Ezt már nem hallotta a lány, mivel elaludt Hideki karjaiban. Reggel nagyon korán kelt és ekkor már elég későre járt. A történtek után meg már szinte teljesen kimerült. Hideki percekig csak nézte az alvó lányt. Nézte a gyönyörű arcot, amit rászáradt könny csúfított el. Nézte a hosszú göndör szőkésbarna fürtöket, amik lágyan omlottak a lány vállára, és érezte a csodás illatot, amit a lány parfümje nyújtott.

Amikor befejezte ábrándjait a lányról, Hideki a kezeivel gyengéden felemelte Ayamét, hogy fel ne ébredjen, és megpróbálta bevinni a házba. Az ajtón hagyott kulccsal ez sikerült is. Szépen lefektette az ágyába, és betakarta, majd leült az ágya mellé, megfogta a kezét és sokáig csak nézte a lány arcát. Elég szomorúnak tűnt még így álmában is.

Pár órával később azonban ő is elaludt, fejét Ayame ágyára hajtva. Még ekkor sem engedte el a lány kezét. Mellette akart maradni ezen a szörnyű éjszakán. Nem hagyhatta így egyedül.

A reggel elég nagy meglepetést hozott Aoki számára. Emlékezett az este történtekre, viszont arra, hogy hogy került az ágyába már nem. Amikor kinyitotta szemeit észrevette, hogy valaki fogja a kezét. Oldalra nézett, és nagy meglepetésére ott volt mellette Hideki, aki olyan édesdeden aludt, mint egy kisgyerek. Halkan szuszogott Ayame mellett.  Erre a látványra Ayame szélesen elmosolyodott, hiszen még soha nem látta a fiút ilyen nyugodtnak. Sokszor látta már, hogy milyen kemény is tud ő lenni. Például, a kézilabdaedzéseken. Ott aztán tényleg nem ismert kegyelmet.

Ayame nem sokkal később megpróbált óvatosan felkelni, hogy ne ébressze fel megmentőjét. Ez  pár percnyi manőverezés után sikerült is neki. Óvatosan kivett pár otthoni ruhát a szekrényéből, amiket egy jó hosszú tusolás után magára is vett. Fürdés után remek ötlete támadt - hálája jeléül, megfőzhetné Ishiyamának a kedvenc ételét. Úgyis elég jól megtanult főzni, amióta a szülei elutaztak. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy nem tudta, hogy mi a kedvenc fogása. Így azt gondolta, hogy elkészíti azt, ami a legjobban megy neki: Tamago gohan (tojásszósz főtt rizsen).
Amikor kész lett, gusztusosan tálalta a még gőzölgő Tamago gohan-t, amit kicsit még felturbózott egy kis friss zöldséggel és szárított hallal, aztán bement a szobájába, megnézni, hogy Hideki felkelt-e már. Éppen akkor nyitotta ki szemeit, és még kissé kómásan nézett. Ayame letérdelt mellé, és beszélni kezdett hozzá:
- Jó reggelt én hősöm! Ha gondolod, vehetsz egy nagy fürdőt, aztán pedig vár rád a konyhában a reggeli!

- Jó reggelt Ayame! Látom, hogy nálad minden rendben van.

- Hát persze! Éééés.. te? Hogy vagy?

- Háát kicsit fáj a nyakam ettől a furcsa alvástól, ja meg az arcom is az este miatt.

- Hozok jeget az arcodra! Igaz, hogy ezt már este kellett volna, de sajnos elaludtam! ÉÉÉs az alvással kapcsolatban.. Nagyon szépen köszönöm, hogy lefektettél – „Ayame! hogy lehetsz ilyen hülye, hogy ilyen kétértelmű szavakat mondasz neki?!?!"- gondolta- Mármint, hogy felhoztál az ágyamba! Emiatt kellett olyan kényelmetlenül aludnod.. Várj egy percet, mindjárt hozom azt a jeget!

Amikor Aoki visszatért, Hideki válaszolt még az előbbi mondatokra:

- Ugyan semmiség! Az a lényeg, hogy jól vagy! – közben szélesen mosolygott.

- Szeretnéd, hogy.. szóval.. szeretnéd, hogy megmasszírozzalak? Lehet, hogy jót tenne a válladnak.

- Igen, az jó lenne!-e mondatok közben pedig levette magáról az inget.

 Ayame a látványtól nagyon izgatott lett. Az izmos felsőtest látványa nagyon beindította. Miután úrrá lett egy kicsit érzésein odamászott Hideki mögé, és óvatosan elkezdte masszírozni vállait. Ayame a csendet egy kis beszéddel törte meg:

- Mondd a szüleid nem kérdezték, hogy miért nem mentél haza az éjjel?

- Még este szóltam nekik, hogy másnál alszok..

- Értem. Várj! azt hiszem van valami csodakenőcs itthon ami jó az ilyen fájdalmakra meg sebekre. Egy perc és hozom!

-Nem kell miattam fel-le futkosnod.. Igazán nem szükséges.

-Ugyan már! Hiszen megmentettél tegnap! Ha nem te jössz, akkor nem tudom, hogy mi történt volna velem.. Hogy az a fickó mit művelt volna.. Na de ne is beszéljünk erről többet! Egy perc és jövök!

-Már itt is vagyok! Ez biztos segíteni fog!

Ahogy azonban ment a fiú felé megbotlott valamiben, és elesett. Mondanom sem kellett, hogy pont Hideki karjaiba. Ettől mindketten hátraborultak.

-N-Nem ütötted be a fejed? Ne haragudj, olyan ügyetlen vagyok!- közben megpróbált fellálni, de nem sikerült neki, mert a fiú erősen fogta. Pont úgy mint találkozásukkor.

-Olyan.. Olyan jó illatod van-mondta Hideki- Maradjunk még egy kicsit így..

Ayame erre a mondatra nagyon meglepődött. Ilyen gyorsan alakulnának a dolgok? Lehet, hogy a fiú is ugyanúgy érez iránta mint ő? Olyan izmosak a karjai.. Vele annyira biztonságban érzem magam..-Ezek a gondolatok jártak a lány fejében. A meghitt pillanatnak azonban telefoncsörgés vetett véget.

-Ez a te telefonod? Azt hiszem fel kellene venned-javasolta Ayame.

-Aaaaaaj, hogy mindig a legjobb pillanatban hívnak!!- közben feltápászkodott, és a telefonjáért nyúlt.

-Igen értem, azonnal megyek.-mondta Ishiyama-Ne haragudj Ayame, de most mennem kell. Majd holnap találkozunk! Köszönök mindent!-közben szélesen mosolygott.

-Rendben, ha menned kell hát nincs mit tenni.. Tényleg! Csináltam neked reggelit, azt ha szeretnéd elcsomagolhatom neked! Olyan sokat főztem, hogy egyedül képtelenség ekkora mennyiséget megenni.- közben nevetett egyet-Tényleg nagyon hálás vagyok neked a tegnapért, ezzel is szeretném a dolgot meghálálni! Szóval ha nem viszed el akkor megharagszom!

-Hogyan lehetne ennek az ajánlatnak ellentmondani? Örömmel elviszem, amit főztél, és majd később megeszem!

-Gyere utánam, a konyha erre van.- levezette a konyhába, majd kis dobozkákba rakta a kissé már kihűlt ételt, és odaadta a fiúnak.

-Annyira jól néz ki! Nagyon szépen köszönöm! Most már viszont tényleg mennem kell.

-Kikísérlek!-Ayame és Ishiyama együtt kimentek a ház elé.

Rövid ideig csak bámulták egymást, majd Hideki magához húzta a lányt, és egy puszit adott a homlokára, mégegyszer megköszönt mindent.

-Már majdnem elfelejtettem! Mi lenne ha telefonszámot cserélnénk? Ha bármi gond van engem bármikor hívhatsz!

-Persze! A számom 666-852-987. Ha neked is segítségre van szükséged nyugodtan hívhatsz!

-Igenis asszonyom!-e mondatok közben a fiú haptákba vágta magát, közben szélesen vigyorgott- az én számom pedig 789-562-881.-Miután mindketten beírták a másik számát a telefonba Hideki elköszönt, és elment.

Ayame azt hitte a fellegekben jár. Percekig csak elpirulva bámult maga elé, később azonban magához tért, és visszament a házba.