A titokzatos MMS - avagy hogyan béküljünk ki a tesi öltözőben

A lány meglepetésére Hideki volt az, aki elég komor arccal állt előtte.

-Mi történt? Valami baj van? Olyan zaklatottnak tűnsz!-jegyezte meg lány.

-Ami azt illeti…Igen. Csak az az egy kérdésem lenne, hogy komolyan ezt szeretnéd? Mert ha tényleg így áll a helyzet, akkor én tudomásul veszem.

-Te meg miről beszélsz?-a mondatok közben a lány arca is komorrá vált.-egyáltalán nem értem, hogy miről van szó.

- Már nem is emlékszel? Nemrég kaptam ezt az MMS-t. Méghozzá a te számodról.-közben elővette a mobilját és megmutatta az üzenetet. A képen ami csatolva volt egy lány látszódott hátulról, aki éppen egy fiúval szenvedélyesen smárol az utcán, pont Ayame háza előtt. Az üzenet pedig ennyi volt: „Most már nincs szükségem a ”segítségedre”, találtam magamnak más palimadarat. Remélem tetszik a kép!”- Most már rémlik valami?

A lány arca most már halálsápadttá vált.-Ezt biztos, hogy nem én küldtem! Hogy feltételezhetsz ilyet? Hogy lehetsz abban ennyire biztos, hogy ez én vagyok?

-A hajad és az alakod is ugyanilyen. Plusz a te számodról jött a kép.

- Esküszöm, hogy nem én voltam, nem tennék veled ilyen szemétséget soha!- Ayame szinte már sírt. Eközben eszeveszetten kutatni kereste a telefonját, hogy igazát bizonyítsa, de azt nem találta sehol sem. Ekkor eszébe jutott valami.-Az előző óra tesi volt.- Biztos az öltözőben felejtettem a telefonom! Kérlek gyere el velem, és megmutatom, hogy nem én küldtem!

-Rendben, menjünk.-válaszolt a fiú hűvösen.

Az öltözőhöz érve Aoki sejtései beigazolódtak. A mobilja valóban a szekrényében hevert. Gyorsan megnyitotta az üzenetet, és megnézte az elküldés idejét.

-Ez nem lehet.. Most már biztos, hogy nem én küldtem az üzenetet. Ebben az időpontban én tesi órán voltam. Ez biztos! Megkérdezheted akár a tesitanárt, vagy az osztálytársaimat is!

Ráadásul pont a beérkezett fájlok között van ez a kép is! Nézd!- A lány hangja csilingelt a boldogságtól.

-Valóban.. De akkor ki lehetett, aki küldte?

-Fogalmam sincs- mondta Ayame tanácstalanul. Pillanatnyilag azonban ez annyira nem is izgatta.- Most már hiszel végre? Nem én küldtem! Ami pedig azt illeti… Nos… Szeretném ha továbbra is lennének közös programjaink és eljárkálnánk meg ilyenek.. Egyáltalán nem gondolom azt rólad, hogy csak addig voltál jó nekem, amíg segítettél.

A fiú ezeket a mondatokat már nem is hallotta. A bizonyítékok láttán teljesen elöntötte a melegség, rögtön magához ölelte a lányt. Olyan szorosan, mint az első alkalommal, amikor egymásba botlottak. Ayame erre nagyon meglepődött.  Ishiyama percekig csak ölelgette Aokit, és azt hangoztatta, hogy mennyire örül ennek. Nem sokkal később a Hideki nekitámasztotta a lányt az öltözőszekrénynek. Majd egyik kezével óvatosan felemelte a lány állát, és forró csókot lehelt a Ayame ajkára. Kezdetben csak gyengéden, éppen hogy összeértek az ajkaik, majd a fiú támadásba lendült-harapdálta a lány száját és még a nyelvét is bevetette. Aoki, mivel még nem csókolózott soha, nem igazán tudta, hogy mit kellene csinálnia. Csak hagyta, hogy magával sodorják a történtek, és reménykedett abban, hogy a fiú nem veszi észre ügyetlenségét. A két test egyre közelebb került egymáshoz, szinte már érezték a másik szívdobbanását. Furcsa érzés lett úrrá ekkor a lányon: szíve egyre hevesebben vert, teste szinte már égett a vágytól, amit persze az is fokozott, hogy érezte, ahogyan Ishiyama férfiassága is élvezi a helyzetet.

-Nem.. Csókolóztál.. még.. soha…?-lihegte Hideki.

-Dehogynem! Már sokszor.. csináltam ilyet!-válaszolt a lány.

-Hát azt érzem!- mondta gúnyosan Ishiyama, széles vigyorral az arcán. De nem baj. Mutatok neked egy-két trükköt.

Ekkor a fiú ismét nyelves csókot adott Ayaménak, majd elkezdte a lány nyakát csókolgatni, amire Aoki halkan felnyögött.

Itt, és most meg fog történni a dolog? Nem mintha nem kívánná ő is ugyanúgy, de hát mégis csak a lány öltözőben vannak! Ráadásul nem is a szexi fehér neműm van rajtam!-gondolta a történtek közben Ayame.

A fiú ekkorra már elérte a lány kulcscsontját, és egyre lejjebb akart menni. Nem elégedett meg csak ennyivel, már a kezeit is elindította a ”felfedező útra”. Lassan végigsimított a lány combján, és keze ezután betévedt a lány szoknyája alá.

Aoki ekkor arra lett figyelmes, hogy valaki az öltöző ajtaja előtt áll, és be szándékozik jönni..

- Valaki jön!-ellökte magától a fiút, és próbált gyorsan egy búvóhelyet találni neki.-Gyorsan! Bújj be addig a szekrényembe!-Belöködte Hidekit a szekrénybe, majd gyorsan becsukta a szekrényajtót.

A következő pillanatban tényleg bejött egy lány az ajtón. Ayame osztálytársa, Maki volt az.

-Szia - mondta Maki. - Csak itt hagytam valamit, az öltözőben az előző óra után, és azért jöttem.

-Értem. Ami azt illeti én is a telefonomért jöttem vissza.

-Minden rendben?

-Persze! Miért kérdezed?

-Háát.. Csak olyan piros az arcod! Nem vagy lázas véletlenül? Én a helyedben lemennék az orvosiba! Tudod, jobb félni, mint megijedni!

-Jaj nincs semmi bajom! Csak futottam az öltözőig, mert attól féltem, hogy valaki ellopta a telefonomat.

-Értem.. Na, én nem is zavarok tovább! Szia!- mondta Maki, majd elment.

Ahogy a váratlan vendég elment, Ayame kiengedte Hidekit a szekrényből.

-Ez nagyon meleg helyzet volt! Te őrült!- mondta Aoki - Most viszont menj, mindjárt kezdődik a következő órám, és még össze kéne szednem magam!- Közben gyengéden löködte kifelé Ishiyamát.

-Rendben, megyek már!- még egyszer visszanézett, majd becsukta maga mögött az ajtót.